Helyszín

Tornagörgő (Hrhov, Szlovákia) - Művelődési Ház

Tornagörgő - Művelődési Ház nagyobb térképen való megjelenítése

Tornagörgő

 Tornagörgő (szlovákul Hrhov, gyakran használt magyar nevén Görgő) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában, Rozsnyótól 23 km-re délkeletre a magyar határ közelében. 

Tornagörgő a Torna-patak (Turňa) völgyében fekszik, a Gömör-Tornai Karszt (Szlovák Karszt) karsztfennsíkjai, a Felső- és az Alsóhegy (Nižný vrch, 533 m) között elterülő 2–3 km széles medencében. Maga a falu 200-230 méteres tengerszint feletti magasságban terül el, a 36,08 km²-es községterület tengerszint feletti magassága pedig 195-782 méter között változik, legalacsonyabb pontja a halastavaknál; legmagasabb pontja pedig a Felső-hegyen található. A községközpont a Felső-hegy meredek lejtőjének lábánál, egy félkör alakú kis medencében (a görgői "amfiteátrumban") fekszik.

A község nyugatról Szádalmás, északról Kiskovácsvágása, Lucska és Barka, keletről Szádudvarnok-Méhész, délről pedig Bódvaszilas, Komjáti és Tornanádaska községekkel határos. Déli határa (mely az Alsó-hegyen húzódik) egyben államhatárt is alkot Magyarország és Szlovákia között. Északi határa a történelmi megyehatárt (Abaúj-Torna és Gömör megye között) követi (1881 előtt a Csermosnya völgye isTorna megyéhez tartozott, ekkor csatolták Gömör-Kishonthoz).

Tornagörgőt érinti az 50-es számú országos főútvonal Rozsnyó (23 km) és Szepsi (19 km) közötti szakasza (ez a község egyetlen országúti megközelíthetősége), valamint a Rozsnyó-Torna vasútvonal is (vasútállomás). 2012-ben a vasútállomást (a Rozsnyó-Torna vasútvonal többi köztes megállójával együtt) megszüntették, így Tornagörgő legközelebbi vasúti összeköttetése Tornán van. A vasútvonal északról, a főút pedig délről kerüli meg a falut, egymástól 0,6-1,1 km-re távolodva.

A falutól délre, a medence legmélyebb pontján, egykor mocsaras területen 1950-1953 között létesítették aGörgői-halastavakat (Hrhovské rybníky), melyeket később kibővítettek, jelenleg 2,74 km²-es területűek.

Természeti viszonyai

A faluközpont a katolikus és a református templommal és a Fej-patak vízesésével egy mintegy 220 méterig emelkedő travertínó (forrásmészkő, hagyományos helyi nevén darázskő) dombon található. A jól faragható, kiváló hőszigetelő forrásmészkő kedvelt építőanyag volt, az 1930-as évekig folyt bányászata. A völgykatlant harmadidőszaki kavicsos, homokos-agyagos talaj borítja. A falutól közvetlenül északra mintegy 500 méteres szintkülönbségű meredek karsztos hegyoldal húzódik, mely a tornai vértő védett élőhelye. A Felső-hegy (melynek gerincén a község határa húzódik) túloldalán a Csermosnya-patak völgyére néz. A fennsíkokon tölgy és gyertyán alkot erdőket, a hegyoldalakon pedig  a bükk is  elterjedt. A Felső-hegy lábánál bortermő szőlőt is termesztenek; itt húzódik (Szádalmás határánál) a falu pincesora is.

Az Alsó-hegy északi lejtője nagyrészt jól karsztosodó wettersteini mészkőből áll, de Tornagörgő határában (a Kis- és a Nagy-Paklan-hegyen) a a Tornai-takaró enyhén metamorfizált kőzetei is felszínre bukkannak [2].

A Felső- és az Alsóhegyen egyaránt találhatóak barlangok, legmélyebb közülük a 176 méter mély Ördöglyuk, a továbbiak az Asszonylyuk, Padoslyuk, Rókalyuk, Kecskelyuk, Oltárlyuk és a közelmúltban feltárt Hlinos. Az Alsó-hegyen található Mészégető-zsombolyt Balázs Dénes és nyolctagú kutatócsoportja 1958-ban tárta fel. A karsztos hegyoldal lábánál források és kutak egész sora fakad: Simon-kút, Fejtóútikút, Juhászkút, Gatyáskút, Csehkút, Cigánykút, Szőcskút, Doboskút, Bányai-csorgó, Rozsáskút, Panduskút, Lófejkút, Patkánykút.

A Felső- és az Alsóhegy lejtői és a fennsíkok egyaránt a 2002-ben létesített Szlovák Karszt Nemzeti Park részét képezik.

A község területén gazdag az élővilág: a Torna-patak árterületén és a halastavaknál a nádasok vízimadarai (gém, réce, nádirigó, jégmadár, nádi poszáta), az erdőkben pedig a szarvas, a vaddisznó és az őz mellett megtalálható a hiúz, a vadmacska és a muflon is.

Hely- és dűlőnevek

• Galamboskő - a Felső-hegyen található, közvetlenül a falu felett.
• Kerek-hegy (Okrúhle) - a falutól 2,5 km-re keletre magasodó 430 méter magas hegy.
• Paklan - a mintegy 250 m-ig emelkedő domb a falutól délnyugatra található. Egykor egy Paklan nevű major is létezett itt, a hagyomány szerint itt állt a vörös barátok kolostora.
• Pétermező vagy Péterháza (Petrov Laz) - tanya a község határának keleti részén, a Kerekhegytől keletre, a szádudvarnoki határ közelében.
• Várad (Hradisko) - 333 méter magas hegy Tornagörgő és Szádudvarnok-Méhész határán. 1993 óta 55,9 hektáron védett terület (Prírodná rezervácia Zemné hradisko)[3].
• Zárda-hegy - A II. katonai felmérés térképén a Paklan-hegy szomszédságában található[4].

Története

 1263-ban "Gurgeu" néven említik először, majd 1345-ben "Gergew" néven említik, de valószínűleg már a 12. században létezett a település. Királyi birtokon keletkezett a német jog a lapján. Neve Melich János feltevése szerint a Gergely személynévből származik, más feltevés szerint a görög ige folyamatos melléknévi igenevéből származik[5].

Görgő régi történetével összefonódik IV. Béla neve, aki a hagyomány szerint a muhi csatából menekülve itt talált menedéket, majd később is gyakran visszatért ide vadászatokra. Hálából a menekülésekor nyújtott segítségért a falu összes lakóját nemesi címre emelte. Számos monda maradt fenn a királyról a környéken. A király a Fej-patak mellett egy kúriát is építtetett, melyet később Palotának neveztek. 1980-ban egy arany pecsétgyűrűt találtak itt, melyet egy 13-14. századi királyi vadászaton veszített el tulajdonosa, Marculinus bucaleói gróf.

A 14. század második felében (1360 körül) a szádvári uradalommal együtt a pelsőci Bebek család szerezte meg királyi adomány útján. 1427-ben 48 portával szerepel az adólajstromban. 1430-ban és 1487-ben Gergő néven szerepel az okiratokban.

A protestáns vallás korán meghonosodott a községben, 1550-ben már említés történik egy Péter nevű prédikátorról. A Bebek-család kihalása után 1567-től a Szapolyaiak kapták meg. 1578-ban a portaösszeírásban 28 1/2 háztartás szerepel, melyek Szádvár királyi várhoz tartoztak. 1598-ban 109 lakott és 10 lakatlan ház volt a községben. 1674-ben a szádvári uradalomnak e részét Eszterházy Pál herceg vásárolta meg, 1702-ben pedig az egész uradalom az övé lett.

1715-ben 31, 1720-ban 41 háztartása volt, közülük 12 nemeseké. A 18. század elejének elnéptelenedésekor is jelentős település maradt, 1720-ban 260 lakosa volt, ekkoriban Torna vármegye második legnépesebb települése volt. A 18. század során számos nemesi család telepedett le itt, 1768-ban az összeírás 4 cigány családot is említ a faluban. Lakossága nagyrészt református vallású volt az üldöztetések idején is, melyek csak 1781 után szűntek meg (első templomukat 1687-ben vette el a helyi földesúr). A türelmi rendelet kiadása után Görgő, Méhész, Barka és Lucska reformátusai kérvényt nyújtottak be közös templom építésére, melyet 1783-ban engedélyeztek és a következő évre fel is épült a görgői református templom és parókia[6]. 1787-ben a református vallás ellensúlyozására Görgőn a katolikus egyházat anyaegyházzá nyilvánították, de a reformátusok továbbra is használhatták a katolikus templom harangjait, mely a két felekezet között feszültségekhez vezetett, melynek a református templom harangtornyának felépítése vetett véget 1795-ben.

A 19. század elején fosztogatta a környéket a Görgőn született híres betyár, Jáger Jóska, majd Piczi Pista. 1828-ban 187 házában 1414 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. 1831-ben kolera tizedelte meg a lakosságot. 1846. március 18-án (miközben a lakosság nagy része a tornai vásáron volt) csaknem az egész falu leégett egy tűzvészben. A 19. század közepén az Esterházy-család nagybirtokába tartozott.